Quality Magazin

Nyomtatás

Kisebb betűméret Nagyobb betűméret

Jótállás és szavatosság a jogász szemével

A vállalkozó egyösszegű díj fizetésével megválthatja-e jótállási és szavatossági kötelezettségét? A Kúria döntésének lényege, hogy nincs akadálya annak, hogy a vállalkozó a hibás teljesítésből eredő kötelezettségeit egyösszegű díj fizetésével megváltsa. Nézzük részletesen!


A felek között 2009. évben alvállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperes 94.000.000,- forint átalánydíj ellenében homlokzatépítési munka elvégzésére vállalt kötelezettséget.  

A szerződés mellékletét képező alperesi Általános Szerződési Feltételek alapján az alvállalkozói díjból az alperes 5% jótállási és szavatossági biztosítékot tarthatott vissza (garanciális visszatartás), a műszaki átadás-átvételi eljárás lezárásától számított 3 év és 45 nap időtartamra. Arra az esetre, ha ebben az időszakban a felperessel szemben csőd, felszámolás, végelszámolás vagy egyéb más megszűnési ok miatt bírósági eljárást kezdeményeznek, az ÁSZF akként rendelkezett, hogy a biztosíték véglegesen az alperest illeti meg jótállási és szavatossági megváltás címén.  

A felperes ellen a perben nem szereplő cég 2010. évben előterjesztett kérelme alapján 2011. évben felszámolási eljárás indult. Az eljárás során az alperes hitelezői igénybejelentéssel nem élt.  

A felperes keresetében 5.138.665,- forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a garanciális visszatartás összege a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38.§.(59) bekezdése értelmében óvadéknak minősül, amellyel a felszámolási eljárás keretében 3 hónapon belül el kell számolni. Mivel az alvállalkozási szerződést megfelelően teljesítette, és az alperes szavatossági igényt sem érvényesített vele szemben a felszámolási eljárásban, a visszatartott összeget az alperesnek maradéktalanul meg kell fizetnie a részére. Álláspontja szerint az alperesi Általános Szerződési Feltételek a Cstv.38.§.(5) bekezdésével ellentétes rendelkezése a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200.§. (2) bekezdésébe, illetve nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, és így semmis.  

Az alperes a kereset elutasítását kérte.  

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 5.138.655,- forint és járulékai megfizetésére kötelezte.  

A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.  

A jogerős ítélet indoklása szerint a felperes alvállalkozói díjából a garanciális javításokra visszatartott összeg az alperesi Általános Szerződési Feltételekben meghatározott felfüggesztő feltétel bekövetkeztével, a felperes elleni felszámolási eljárás kezdeményezésével a jótállási és szavatossági kötelezettségének megtérítéseként véglegesen az alperest illette meg. A felszámolás kezdő időpontjában tehát ez a követelés már nem képezte a felperes vagyonának részét, a Cstv. 38.§.(5) bekezdésében foglaltak ezért e követelés tekintetében nem alkalmazhatóak. Az pedig nem állapítható meg, hogy az Általános Szerződési Feltételek irányadó kikötése jogszabályba, vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközne.  

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.  

A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.  

A szerződés tartalmát a felek a Ptk. 200.§.(1) bekezdése szerint szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.  

A felek a közöttük létrejött alvállalkozási szerződésben – a másodfokú bíróság helyes értelmezésének megfelelően – abban állapodtak meg, hogy a felperes az őt terhelő jótállási és szavatossági kötelezettségeket a szerződésben meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetében egyösszegű díjfizetéssel megváltja akként, hogy az alvállalkozói díjból a garanciális javításokra visszatartott összeg e jogcímen véglegesen az alperesnél marad.  

A Ptk. szabályai a hibás teljesítésből eredő kötelezettségek ilyen módon történő végleges megváltását nem zárják ki. Nincs törvényes akadálya annak sem, hogy a felek valamely szerződéses kötelezettségvállalás jogcímét, jogi rendeltetését módosítsák, illetve, hogy az erre irányuló szerződésmódosítás hatálybalépését valamely általuk meghatározott feltételhez kössék.  

A Cstv. szabályainak alkalmazása pedig az alvállalkozási szerződés megkötésekor sem merülhetett fel, a szerződést ugyanis nem a felperessel szemben megindult felszámolási eljárás során, hanem mintegy két évvel a felek felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötötték.  

Alaptalanul hivatkozott a felperes e szerződéses kikötés jóerkölcsbe ütköző voltára is. A perbeli alvállalkozási szerződés ugyanis egy nagy volumenű építési munka megvalósítása érdekében jött létre, amellyel összefüggésben saját megrendelőjével szemben az alperest is helytállási kötelezettség terhelte. Az építési munkák esetében pedig a szolgáltatás hibái gyakran csak a teljesítést követően hosszabb idő elteltével, a használat során jelentkeznek. A felek az Általános Szerződési Feltételekben foglalt megállapodása azt kívánta biztosítani, hogy az ilyen hibák kiküszöbölésének, illetve ellentételezésének a felperes gazdasági helyzetének megrendülése esetében is rendelkezésre álljon a fedezete. A megállapodásból az alperes számára nem származott egyoldalú előny, egyidejűleg ugyanis a Ptk. 314.§ (2) bekezdése értelmében megszűntek a felperes hibás teljesítésből eredő kötelezettségei.  

Az így érvényesnek minősülő megállapodás alapján pedig az eredetileg a garanciális javításokra visszatartott hátralékos felperesi alvállalkozói díjkövetelés (garanciális visszatartás) a megállapodásban előírt feltétel bekövetkezésével a felperes felszámolásának kezdő időpontja előtt megszűnt. A követelés tehát nem vált a felperes Cstv. 4.§ (1) bekezdése szerinti felszámolási vagyonának részévé. A Cstv. 38.§ (5) bekezdésének alkalmazása ezért a perbeli esetben nem merülhet fel; a felperes a már megszűnt követelés teljesítésére megalapozottan nem tarthat igényt.  

A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.